Műszereihez azok teljes életciklusán át támogatást és szolgáltatásokat nyújtunk a telepítéstől a megelőző karbantartásig, valamint a kalibrálástól a javításig.
A vezetőképesség-szenzorok az elektromos áram vezetésének képességét mérik az oldatokban. Az oldatok vezetőképessége az ionok jelenlététől függ: minél nagyobb az ionkoncentráció, annál nagyobb a vezetőképesség. A METTLER TOLEDO in-line vezetőképesség-szondái nagytisztaságú víz monitorozására, vegyipari feldolgozásban és gyógyszeripari gyártási folyamatokban használhatók. Ezekkel a pontos, megbízható mérést kínáló vezetőképesség-szenzorokkal biztosítható a folyamatszabályozás és a megfelelőség.
A METTLER TOLEDO UniCond tisztított vizes vezetőképesség-szenzorai fejlett, beépített mérőáramkör segítségével növelik a mérési tartományt, és csökkentik az interferencia kockázatát.
Az induktív, elektródamentes vezetőképesség-szenzorok gyors és pontos mérést tesznek lehetővé zord vegyipari körülmények között.
Ezek a vezetőképesség-szenzorok megfelelnek a szabályozási követelményeknek (például az USP-nek), <645> és egyes modellek az USP- és EP-határértéket is tartalmazzák az Ön kényelme érdekében
A METTLER TOLEDO in-line vezetőképesség-szenzorok különböző perselyekkel és karimákkal kaphatók, ezáltal biztosítva az egyszerűbb, külön ház nélküli telepítést.
Az intelligens szenzorkezelés (ISM) technológiával ellátott vezetőképesség-szenzorok tárolják a kalibrációs adatokat, így a kalibrálás gyorsan és pontosan, a folyamattól elkülönítve végezhető.
A METTLER TOLEDO vezetőképesség-szenzorai ellenállásmérő szenzorként is funkcionálnak a félvezetőgyártás során és a mikroelektronikai iparban használt ultratiszta víz monitorozásához.
Ezek a vezetőképesség-szondák számos folyamat követelményeinek megfelelnek, így például a víztisztaság-elemzésnek, a fordítottozmózis-figyelésnek, a vegyi folyamatok felügyeletének és az ipari szennyvízkezelésnek.
Műszereihez azok teljes életciklusán át támogatást és szolgáltatásokat nyújtunk a telepítéstől a megelőző karbantartásig, valamint a kalibrálástól a javításig.
A vezetőképesség-szenzor – más néven vezetőképesség-szonda vagy in-line vezetőképesség-mérő elektróda – olyan analitikai eszköz, amely egy oldat elektromos áram vezetésére való képességét méri. Az oldat vezetőképességét az ionok jelenléte nyújtja: minél nagyobb az ionkoncentráció, annál nagyobb az oldat vezetőképessége. Bizonyos felhasználási területek esetén a vezetőképesség helyett az ellenállást (a vezetőképesség reciprokát) mérik.
A METTLER TOLEDO vezetőképesség-szondáiban háromféle technológia használatos a folyamat vezetőképességének méréséhez.
A METTLER TOLEDO vezetőképesség-szenzorai csak ismert vezetőképességű oldattal kalibrálhatók (hasonlóképpen a pH-szenzorokhoz, amelyek csak ismert pH-értékű oldatokkal kalibrálhatók). Alternatív megoldásként alkalmazható olyan in-line vezetőképesség-szonda, amely a vezetőképesség-mérések duplikálására képes precíziós ellenállásokkal van ellátva.
Általánosságban kijelenthető, hogy az in-line vezetőképesség-mérő elektróda cellaállandójának értéke nem változik; ha azonban az érzékelőelemek módosulnak (például az elektródákra szilárd lerakódások vagy egyéb szennyeződések kerülnek, a szenzor szigetelése sérül, vagy az elektróda anyaga korrodálódik) a cellaállandó megváltozik. A METTLER TOLEDO vezetőképesség-szenzorai gyárilag kalibráltak és cellaállandójuk pontosan meghatározott. Ebből kifolyólag az in-line vezetőképesség-szenzor használata közben jellemzően nincs szükség kalibrálásra. Ajánlott azonban évente ellenőrizni a szenzort, vagy szükség szerint kalibrációs módosításokat végezni. Az ellenőrzés vagy kalibrálás gyakorisága nagyban függ az alkalmazásoktól vagy az üzem szabványműveleti előírásaitól.
A vezetőképesség erősen hőmérsékletfüggő. A minta hőmérsékletének növekedésével annak viszkozitása csökken, ami az ionok megnövekedett mozgékonyságát eredményezi. Emiatt a minta megfigyelt vezetőképessége annak ellenére is megemelkedhet, hogy az ionkoncentráció állandó marad.
A gyakorlatban minden, a vezetőképesség-szenzorokkal mért eredményt meghatározott hőmérsékleten vagy kompenzált hőmérsékleten határozzák meg, általában az ipari szabványnak megfelelő 25 °C-on.